A kérdés inkább az, hogy hogyan NEM.
Manapság gyakorlatilag minimális azon emberek száma, akik nincsenek regisztrálva legalább egy közösségi oldalon (Facebook, Instagram…). Ezek az oldalak azok, amelyek kifogyhatatlan aranylelőhelyeknek számítanak az adatokat elemző és nem ritkán azokkal kereskedő cégeknek. Hiszen egy ilyen oldalon nem csak az e-mail címünket kell, illetve lehet megadni. Ilyen-olyan indokokkal például kérik, hogy adjuk meg a telefonszámunkat, amelyen keresztül, zárolhatjuk, ha akarjuk a fiókunkat egy esetleges lopás esetén. De a kiskorúak kizárása miatt a születési dátumunkat is meg kell adni. Ha megnézzük akkor máris az alábbi személyes adatok kerültek ki az internetre:
- Valós nevünk
- Valós e-mail címünk
- Valós telefonszámunk
- Születési dátumunk (oldaltól függ, hogy hónapot és / vagy napot is kér-e)
- Lakóhelyünk (hogy az oldal direktbe tudjon nekünk például közeli szórakozóhelyeket, eseményeket ajánlani)
De miért baj, hogy az adatok ellenőrizetlenül kikerülnek rólunk?
Mert egyértelműen beazonosíthatóvá és követhetővé, sebezhetővé válunk bármikor, bárhol, bármivel kapcsolatban.
Elég jól látható, hogy elég kreatívan használva ezeket az adatokat, például elnökválasztást lehetett eldönteni velük Amerikában (Facebook, Cambridge Analytica). Nem véletlen, hogy egyre több országban fordítanak a politikusok legalább ugyanannyi pénzt és időt az online kampányolásra, mint az offline, utcaira. A mai 18 – 30 éves generációt gyakorlatilag már csak ilyen portálokon keresztül lehet megszólítani, ott viszont nagyon (most lépjen be a kedvenc közösségi oldalára, és nézze meg, hogy az ismerősei hány álhírt vagy erősen álhírnek látszó cikket osztanak meg, úgy, hogy meg vannak róla győződve, hogy az igaz, és ennek hangot is adnak).
Egy álláspályázatnál a HR-s első dolga a beérkezett önéletrajz elolvasása után, hogy az illetőre megpróbál rákeresni valamelyik közösségi oldalon. Ha fényképes az önéletrajz, akkor könnyen beazonosítható az illető, és akár egy megtalált profilkép, vagy más feltöltött adat eldöntheti, hogy behívják-e egy éles interjúra, vagy küldik a sablon “További sok sikert az álláskereséshez” e-mailt.
A telefongyártók és alkalmazásfejlesztők sem hasra ütéssel találják ki, hogy a kulcsfontosságú, funkciós ikonok, illetve hardware elemek hol helyezkedjenek el. Bizony ezek az eszközök és programok jelentős része a képernyő használatot követi, és jelentést küld az anyacégnek a felhasználási jelen esetben, a felhasználok hány százaléka hova nyom a képernyőn illetve hogyan rendezi az ikonokat szokásokról.
És még mi mindenre lehet használni ezeket az adatokat, vagy ezen adatokat begyűjtő érzékelőket – ez tényleg csak fantázia kérdése.
Persze az ember könnyen mondhatja, hogy törlöm magamat és kész, de akkor a társak, ismerősök, üzletfelek azonnal elkezdenek minket kérlelni, hogy regisztráljuk vissza magunkat, használjuk tovább az adott szolgáltatást, mert velük már gyakorlatilag csak így lehet tartani a kapcsolatot, annyira beépült a mindennapi és az üzleti életükbe. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nagyobb adatkezelő és feldolgozó cégek a helyi törvényekre, azon belül is a nemzetbiztonságra hivatkozva az adatokat nem törölhetik, hanem ZÁROLJÁK azokat és elmentik, mint archivált állományt. És ez NAGY különbség.
A témáról szinte vég nélkül lehetne értekezni, mivel percenként több millió adatot generálunk, sok esetben anélkül, hogy tudnánk róla. Ha ma valakit tönkre akarnak tenni, nem a bankkártyáját, vagy az autóját fogják ellopni, hanem a telefonját, betörnek az e-mail fiókjába, közösségi oldalára, megszerzik a fontos digitális személyes és céges anyagait…
Vannak, akik azt mondják, hogy nekem nincs mit rejtegetnem, szégyellnem, ami kint van a neten, azt felvállalom. Igen, ma. Ez lehet, hogy ma így van, de így lesz-e holnap is, vagy kicsit később? Mi van, ha úgy alakul a helyzet, hogy az eddig “nincs vele gond” adatunk, egyszer csak kellemetlen lesz ránk nézve? Sokan próbálták már eltüntetni az ilyen kényesség vált adataikat, de köztudott, hogy az internet nem felejt.
Az adat az új, ráadásul kifogyhatatlan aranybánya. Amíg van internet és digitális adat, addig ez így is marad.